A társadalmi norma nagyon sokat változott az elmúlt évek alatt. Régen már a bokavillantás is provokálónak számított, most ott tartunk, hogy gálákon cicit villantanak. Rendben van ez? Vagy már átestünk a ló túloldalára?

A világ változik, a trendek velük együtt. A normák nagyon sokat lazultak. Már nagyon sok minden elfogadott. És ez nem feltétlen rossz. Az emberi kreativitás és önmegvalósítás korlátlanul szárnyalhat. Az emberek azok lehetnek, akik akarnak és ezt minél jobban tolerálnunk kell. Sőt inkább elfogadni és ezzel együtt fejlődni. Elfogadni a másikat igen nehéz. De ahogy fejlődik a technika, növekszik a tudásunk, úgy kell gondoznunk az érzelmi intelligenciánkat is. Nagyon fontos, hogy megtanuljuk felfogni, megismerni mások gondolkodását, felfogását. Az empátia az, amit nagyon nehéz elsajátítani, nagyon sok önismeret kell hozzá. Belül kell rendbe tennünk magunkat. Így van ez a ruhákkal is, erről már írtam egy cikket.

Szóval rendben van ez a szárnypróbálgatás? Nagyon is. Nem kell behatárolni azt, hogy ki milyen legyen. Van aki visszafogott, van aki merész, van aki színes, van aki egyáltalán nem. Ez az egyéniség. Ne másolgassunk másokat. Keressük önmagukat, másokból ihletet merítve.

Nagy vitaforrás még a dekoltázs mélységének kérdése, és hogy milyen rövid is lehet egy szoknya. 

Fontos szabály: a közönségességet mindenképpen el kell kerülni!! Tehát a fenekünk ne legyen kiállítási darab, legyünk ápoltak és mindig maradjunk nőhöz, (!) emberhez méltónak. A kapa nyele ne lógjon ki a szánkból. 

Szerintem egy mélyen dekoltált felsőhöz nem veszünk fel sokat mutató, feltűnő alsórészt és ugyanez fordítva. Szóval a harmóniára figyelni kell. Ha ezekre a kis dolgokra oda figyelünk, na meg természetesen arra, hogy hova és milyen alkalomra indulunk, nem lehet belőle gond. 

Egy nőt ne bélyegezzünk meg azért, amit visel. A férfiak sem értelmezhetnek úgy egy kirívóbb, mondhatni kicsit provokálóbb öltözéket zöld lámpának. Emberek vagyunk, nem állatok. Igenis türtőztessük magunkat. Erről is ismerszik meg, ki igazán férfi, kiben van tartás.