Vajon a 21. században a férfinek illik fizetni?

Az évek során sokat változott a női ideál, a kapcsolatok, az illem, a divat.  Nehezen igazodunk el azon, hogy mi a helyes és mi nem az. Az ismerkedés és a randizás is bonyolultabb vált, azáltal, hogy a nemi szerepek változtak. A nők helyzete, szerepe is kiismerhetetlenné vált, ami nem csak a nőknek nehéz, hanem a férfiaknak egyaránt.  Kinek illik kezdeményezni, fizetni… A férfi előre engedje a nőt, kinyissa neki az ajtót, és így tovább.

Mióta a nők kiharcolták maguknak a szavazati jogot, azt, hogy egyenlőnek tekintsék őket a férfiakkal (azért ez még folyamatban van), a gyengébbik nemről alkotott kép megváltozott. A feminizmus még egyet csavart rajta, össze is kavarta a fejeket.  Mivel sok feminista a nemek közötti különbségre hívja fel a figyelmet, sőt van, aki átmegy férfigyűlölőbe is. Az eszme fogalma negatív képet kezdett el festeni rólunk. Mivel feministának lenni nem azt jelenti, hogy a különbségek által a férfi alacsonyabb rendű a nőnél és egy nő mindenre IS képes egyedül, bezzeg a manusok…  Az elv alapja pont az volna, hogy elismerjük azt, hogy van, ami az egyik fél erőssége, van, ami a másiké. De ettől még egyikünk sem ér kevesebbet. Itt van egy példa: van két testvér, Anna és Zsolt. Anna jól vív, jól tanul, de nehezen barátkozik és inkább a háttérbe húzódik. Zsolt semmilyen sportban nem jeleskedik, nem is tanul jól, de barátkozni iszonyatosan könnyedén tud, na meg előadni, érvelni. Anyukájuk normális esetben nem fogja az egyiket jobban szeretni, mint a másikat, mert mindenki másban jobb. Szerintem nem érdemes emberek között különbséget tenni, bármilyen külsőség alapján. Inkább a személyes tapasztalatok alapján kéne döntenünk, szinte mindenkinek megadva a tiszta lappal való indulás esélyét. Azért mondom, hogy szinte mindenkinek, mert gondoljunk bele, hogy ott van egy személy, aki börtönbe került, mert gyerekeket bántalmazott, ott véleményem alapján nincs miről beszélnünk. De itt tökéletesen látszódik a lényeg, a tett alapján, a mögé képzelt érzelmi indíttatás és a pszichés állapot alapján vontam le következtetést. Nem fontos, hogy nő vagy férfi, fehér vagy fekete, magas vagy alacsony. Az számít mit tett, mit mondott és mit érzett ezzel kapcsolatban. Azért beszélek itt a rasszizmusról vagyis a faji megkülönböztetésről is, mert ebbe a nagy problémakörbe tartozik, a nők megkülönböztetése is.

Visszatérve a témánkhoz, kinek is kéne a 21. században fizetni a számlát, ha már ilyen erős független hölgyek vagyunk? Egyénfüggő. Szerintem ezzel a kissé régimódi szokással a férfi férfiasság érzetét erősítjük, ami nem elítélendő. Még mindig azt hangsúlyozom, nem az a feminista, aki elnyomást/ nyomást gyakorol a férfira, hanem aki tiszteletet és megbecsülést vár el a másiktól. Ahhoz, hogy nőnek érezhesse magát valaki, szerintem az is fontos, hogy teljes értékű emberként tekintsenek rá. Ne kelljen kevesebbnek éreznie magát egy ilyen modern társadalomba.

Igen, én feministának gondolom magamat. Hiszek abban, hogy két embert nem az különböztet meg, hogy mi van a lába között. Sokkal inkább a gondolatai, tettei, szavai és a lelke. Szeressen akárkit, legyen akármilyen a bőrszíne, számomra ugyanazzal a tiszta lappal indul, mint mindenki más. A könyvet sem a borítója miatt fogom szeretni…