Nem beszél senkivel se a fájdalmáról, ami csak egyre jobban nyomasztja. Úgy véli, hogy ő ennél sokkal erősebb és büszkébb. Az, hogy gyengének lássák nem opció. De mi is volna a gyengeség? Megmutatni az érzelmeinket, a könnyeinket? Elismerni, hogy van lelkünk és igenis fájdalommal tölt el, ha valaki bántó szavakkal dobálózik? Igen, sokan így gondoljuk. Annyira büszkék vagyunk, hogy magunkat tesszük tönkre. Makacsul és önfejűen hajszoljuk bele magunkat a depresszióba. Amikre ugyan rádöbben az ember. Majd éli tovább az életét, de már a tudattal és az ezáltal érzett tehetetlenség érzésével. Tényleg olyan, mintha állnál egy útelágazásnál és rálépnél az ösvényre, de azzal a feltétellel, hogyha rálépsz nem fordulhatsz vissza. Ezen az úton van amikor minden kellemes, biztonságos, s van, amikor igenis próbára tesz. A megpróbáltatások után, ha leülsz és sokáig úgy maradsz, az a depresszió. Ha felállsz, még visszaeshetsz, de erőt veszel magadon, bátorságot gyűjtesz és elindulsz. Ha ülve maradsz, és feladod… az az öngyilkosság.

Emma egy utat járt be, egy olyan utat, amit nem feltétlen ő választott. Az váló szülők gyerekeinek útját. Amit gyorsan lehet nehezíteni, és nehezen könnyíteni. Amikor elkezdődtek a veszekedések, Emmát kizökkentették a komfortzónájából és ezen a zónán kívül is tartották.

Ahogy ígértem, most rávilágítok az okokra. 

Első ok: folyamatos, meg nem szűnő stresszforrás. Az apa kiszámíthatatlan, így folyamatosan ideges Emma, hogy most vajon mitől dühödik fel, melyik pillanatban kezd el őrjöngeni. A teste nem tud pihenni így a lelki kimerültség felé veszi az irányt.

Második ok: a szülői szerepkör betöltése a gyerekek életében eltűnik. Az apa nem védelmező, az anya nem gondoskodó. Mivel ők is lelkileg lassan teljesen kimerülnek, nem tudnak foglalkozni a gyerekekkel. Szeretethiány alakul ki, amit élete során soha többet nem lesz képes pótolni, csak mérsékelni.

Harmadik ok: minőségi kommunikáció hiánya. Itt arra gondolok, hogy az érzelmekről, fájdalmakról, boldogságról nem beszélnek. A család elvei „az erősek nem érzelgősök” mondaton nyugszik. 

Negyedik ok: a depresszió hozza magával a koncentráció hiányát. Tehát a suliban, a sportnál, sokkal nehezebb figyelni. Folyamatos csalódás éri ezáltal az elszenvedőt, a saját teljesítményének romlása.

Először úgy gondoltam ez egy két részes cikk lesz. De végül arra jutottam, hogy jobb lenne meghallgatni a ti véleményeteket is. A cikkből merítve csinálok majd egy kérdezz-feleleket és kicsit beszélgetünk arról kiben, milyen gondolatokat, érzéseket ébresztett fel. Saját tapasztalatokra is kíváncsi vagyok. 

Köszönöm, ha elolvastad és gondolkodsz rajta.