Talán az egyik legnehezebb döntések közé tartozik az, amikor elhatározzuk, hogy szakítunk valakivel. Van akiben már egy ideje érlelődik, és komoly megfontolásból mondja ki, azonban akadnak olyan párok, akik egy vita közepén vágják egymás fejéhez, hogy akkor szakítsunk. Ezekkel ellentétben, van olyan ember aki képtelen erre. Érzi hogy valami nem működik, de nem meri kimondani.

Kinek könnyebb? Ez valamilyen szinten helyzettől függ. Általánosságban azt vettem észre, hogy akivel szakítanak, az hamarabb túllép, előbb el tudja fogadni, mint az aki szakított. Abban a pillanatban talán úgy érzed, hogy nincs kiút és belehalsz a fájdalomba, de minden nap könnyebb lesz. Minden nap egy picivel többet fogsz mosolyogni, és mire észreveszed, ugyanaz az élettel teli vidám nő leszel.

Szerintem a legnagyobb hiba amit egy ember szakításkor elkövethet, ha elhatározza de nem tudja megtenni. Ez általában akkor fordul elő, amikor a másik fél érzi, hogy sokkal nagyobb a baj, mint hitte és elkezdi érzelmileg befolyásolni. Ilyen esetekben csak azt tudom tanácsolni, hogy tarts ki az eredeti elképzeléseid mellett, miszerint ha már meghoztad ezt a döntést, ne engedd magad eltántorítani. Én mindig azt mondom, hogy sajnálatból senki ne legyen velem. Ennél megalázóbb oka egy párkapcsolat működésének nem is lehetne.

Azok az emberek, akik nem mernek szakítani, van hogy miután rászánták magukat, annyira megsajnálják expárjukat, hogy újra belevetik magukat a kapcsolatba. Hát én mondom nektek, ez az egyik legrosszabb dolog amit tehetsz. Lehet akkor úgy érzed majd, hogy jó döntést hoztál és olyankor minkét fél megfogadja, hogy jobban odafigyel, megváltozik, bla-bla-bla…, de max pár hónap, hogy újra elváljanak útjaitok, immár könyebb búcsúval. (Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet igaz szerelem az exeddel, és idővel rájöttök, hogy hülyeség volt szakítani… vannak kivételek, de az ritka.)

A másik csoportba azok tartoznak, akik nem merik kimondani, ezért inkább kiprovokálják a szakítást. Ez így elég furán hangzik, de így van. Ismerik már annyira a másikat, hogy tudják mi az amivel az őrületbe lehetne kergetni és nagyon ügyesen el is érik, hogy a párjuk fájdalmasan búcsút vegyen tőlük.

A cikk végére megpróbáltam Nektek összeszedni pár olyan tanácsot, ami jól jöhet egy szakítás után.

Sírás. Ez ösztönösen jön majd, de kell. A legelcsépeltebb vígasz, hogy “Jaj ne sírj….” De! Sírd ki magad, add ki minden haragod és mire abbahagyod már egy kicsit is, de jobban fogod érezni magad.

Tudatosítsd magadban és engedd el. Persze könnyű okoskodni, de meg kell értetned magaddal, hogy ő így döntött és tovább kell lépned. A kedvenc dumám ilyenkor a “Maradjunk barátok.” Hát persze, szerintem is. Hetente igyatok meg valamit, ne felejtsétek el bemutatni őt az új párotoknak, sőt majd a gyerekeitek is legjobb barátok lesznek az ő gyerekeivel. Iróniát félretéve, ne… Szakíts meg vele minden kapcsolatot, elsősorban a saját érdekedben, hogy könnyebb legyen, és azért is mert elég ciki, mikor megismerkedsz valakivel és eljön az a pillanat mikor meg kell próbálnod megértetni vele, hogy te jóban vagy az exeddel. Nem fogja díjazni.

A harmadik, és egyben utolsó tanács, egyél sok édességet! Az édességben, például a csokoládéban található vegyületek segítik az endorfintermelést, amit hétköznapi nyelven boldogsághormonnal nevezünk.

Zárásképpen csak annyit mondanék, hogy mindenkinek van valaki, akit a sors neki szánt. Van aki szerencsés és egyből rátalál, de van olyan, hogy sajnos sokszor össze kell törni a szívedet, hogy megtaláld a számodra tökéletes párt.