Mi is az a tökéletesség? Mit is nevez a társadalom tökéletesnek? Mi az elérhetetlen mérce, amit kikiáltunk? Miért akarunk hibátlanok lenni? Miért nem vagyunk kifejezetten kíváncsiak a nehezebb időkre? Sok kérdés, kevés válasz.

 A mai világban hajszoljuk a tökéletesség látszatát/elérését. Gondoljunk csak az Instára, Facebook-ra. Teli van tökéletes bőrű, hajú, életű személyekkel. Felmerül a következő kérdés… ilyen könnyű lenne a siker? A rögös út nem mindenkit érdekel. Az emberek nem szeretik a rossz dolgokat, a veszteségeket mutogatni, hisz ha nem vagy épp jó passzban, nem akarod még ezeken a felületeken is a szomorúságot látni. Tehát vevő se nagyod akad. Kevesebb like, biztatás és az ember máris úgy gondolhatja, nem volt jó ötlet megosztani a sérelmét. Azért tegyük hozzá, hogy a ló túloldala sem kifejezetten kecsegtető, ha egyfolytában a siránkozást vagy a túlzott sajnálat elérése a cél. Egy menekülő utat nyújt sokszor a pozitívumokat, tökéletességet sugárzó oldalak nézegetése. Szereti a szemünk a szépet, mert az jót tesz a léleknek is. Viszont ennek a hatalmas hátránya a tökéletességre való nevelés, akár tudat alatt, sőt inkább nagymértékben tudat alatt. Beépítjük a gondolatainkba a hibátlan életet és sokszor traumát okoz, ha éppen nem a terveink szerint haladunk. 

Nagy mínusz, hogy néha csak az eredményt veszik észre, a sok munkát, időt és energiát nem látják mögötte. Nem is akarják. Frusztráltak lesznek és ez általában átcsap féltékenykedésbe, rosszindulatba. Nem befelé, hanem kifelé koncentrálnak. Mutatni és nem tenni akarnak. A következménye viszont az szokott lenni az irigységen kívül, hogy becsmérlik mások munkáját. Ezzel csak hátráltatva mások munkáját. 

Akinek kevés az önbizalma és valami újba kezd bele, könnyen rövid idő alatt feladhatja, ha az utóbb említett felfogással rendelkező emberekkel találkozik. Nehéz a saját véleményedet képviselni. Nagyon sok bátorság, önbizalom szükséges hozzá, de ahhoz is, hogy megtaláld önmagad és ezt tálald a világ előtt.

De jöjjön megint a pozitív oldala a történetnek. HA okosan tudjuk használni, ezeket az alkalmazásokat, amihez egészséges önkép is szükséges, akkor nagyon sokat tudnak segíteni abban ezek a posztok, hogy megtaláljuk önmagunkat. Ihletet adhatnak, olyan ötleteket láthatunk, melyekre soha nem gondoltunk volna.

Az utolsó kérdés, mégis hogyan tudnánk meggyőzni az embereket „tényleg nem fenékig tejfel az élet”, még ha csak a legjobb pillanatokat is osztjuk meg velük? Írjunk, posztoljunk jóról és rosszról egyaránt. Akár apró örömökről, akár szörnyű pillanatokról.