Köszöntelek titeket a PiuBella utazással kapcsolatos rovatában. Ha ti is szerettek utazni, örömmel ismeritek meg más ország kultúráját, szokásait, szerettek új helyeket felfedezni, akkor bizony a legjobb helyen jártok. 

Igen, ez a rovat a világ különböző helyeinek bemutatására született, és célja, hogy egy kicsit közelebb hozzuk Nektek a világot. 

Az első részben bemutatom Nektek egyiptomi utazásom kalandjait, úgyhogy ha szeretnél kikapcsolódni, és közben egy új helyet megismerni, mindenképp tarts velem!

Egyiptom a tágabb értelemben vett közel-kelet egyik legfontosabb országa, és az arab térség legnépesebb országa

Ha Egyiptomról van szó, mindenkinek az ókori birodalom leghíresebb épületei jutnak eszébe, mint a Nagy Szfinx, gízai piramisok vagy a Királyok völgye. Azonban most Egyiptom másik arcát szeretném Nektek bemutatni, amit talán kevesek említenek meg, amikor a piramisokról és egyéb sivatagi élményekről olvastok.

Egyiptomi utazásunk egy előre nem tervezett  kiruccanás volt, ezért annak megszervezésére is rövid idő állt rendelkezésünkre. Azt tudtuk, hogy nem szeretnénk az országon belül utazgatni, inkább az aktív pihenést részesítenénk előnyben.

De azért, hogy utazásunk kalandos és mégis izgalmakkal teli legyen, repülőjegyünket Izraelbe váltottuk meg, ahonnan később “csak úgy” átsétáltunk az afrikai kontinensre. Ez így elsőre remekül is hangzik, ugyanakkor ez a séta azért nem volt olyan egyszerű és gyors.

Tehát Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteréről repültünk Eilat-Ovda repterére. Ez picit megtévesztő lehet, hiszen a reptér nem konkrétan Eilat városában van (Eilatban is van egy kisebb reptér, de a fapados légitársaságok általában nem oda érkeznek), hanem tőle körülbelül 1óra autó/busz útra.

Maga a reptér egy kis konténer stílusú épület a kősivatag kellős közepén, két pálmafával az oldalán.

Az elsőre bizarrnak tűnő helyszín másodjára sem lett barátságosabb, de lelkesedésünk töretlen volt. Az országba való bejutáshoz az útlevél ellenőrzés során feltettek néhány protokoll kérdést, majd tovább is engedtek. A kijáratnál egy helyi, reptéri alkalmazott hölgy magyar nyelvű prospektusokkal üdvözölt minket gyönyörű országukban, ami rendkívül szimpatikus volt számunkra.

A buszjegy megváltása után már fel is pattantunk a helyi járatra, ami elvitt minket első állomásunkra, Eilat kikötővárosba.

Ez körülbelül egy órás út volt, még mindig a kősivatag közepén, tele szűk szerpentinekkel és néhány katonai bázissal.

Eilat gyönyörű. A város tele van virágokkal, élénkzöld pálmafákkal és persze pezsgéssel, élettel. A kikötő gyönyörű, a part menti bazár élménye pedig kihagyhatatlan.

Picit hűvösebb időnk volt (25 fok, kis széllel) de ez nem befolyásolta a hely szépségét. 

Eilat után újra buszra ültünk (ugyan azon járatra), amely elvitt minket az egyiptomi határhoz. Végig a vörös-tenger partján utaztunk, gyönyörű kilátással

Eilat, és közvetlen környéke gyönyörűen tisztán tartott, virágokkal teli paradicsom, tele kedves emberekkel, élettel. Leginkább egy klasszikus európai tengerparti városhoz tudnám hasonlítani.

Nos…ehhez képest Egyiptom egy éles váltás volt. Több szempontból is. Egy részt, a határt átlépve elállt a szél, és talán még 1-2 fokkal melegebbnek is tűnt az idő. De ami ennél szembetűnőbb volt, az a melegítő nadrágban, hozzá színben illő pulcsiban és tornacipőben sétáló felfegyverzett katonák tülekedése volt. 

Civileket nem láttunk, csak a határőröket, de gondoltuk majd a városban biztosan találkozhatunk hasonló kedves emberekkel, mint a szomszédos Izraelben.

A határátkelés viszonylag hosszúra sikeredett. Nemcsak azért, mert gyalogos volt, hanem azért is, mert 9 ellenőrző pont volt, ahol az útleveleket, csomagokat ellenőriztek, valamint ellenőrző kérdéseket tettek fel. 

Mindezek után elérte az orrunkat az igazi egyiptomi levegő, bejutottunk az országba, és elindultunk a resortunkba, ami nagyon közel volt a határhoz. A “városról”  túl sok mindent nem tudok írni, amennyiben nem a klasszikus értelemben vett városba cseppentünk. Sehol egy helyi lélek, sehol egy lakóövezet, bazár, vagy kisbolt. Csupán a frissen aszfaltozott út, rajta néhány szabadon futkározó teve, és ismét egy melegítő szettes katona.

A hotelünkbe lépve viszont egy csoda tárult elénk, kicsit úgy éreztem, mintha egy város lenne a városban. Hatalmas szálloda, tele tematikus éttermekkel, üzletekkel, óriási kerttel, rengeteg medencével és tavakkal.

Mivel utazásunkat teljes mértékben pihenés jelleggel kezdtük meg, így ebben a pillanatban már nem volt érdekes, hogy a hotelen kívül vajon van-e élet. Hiszen itt minden volt. Minden is.

Szobánk a vörös-tengerre nézett, hatalmas erkéllyel, ahol a reggeli kávét előszeretettel fogyasztottuk el.

Az ott töltött napjaink nagyjából ugyanúgy néztek ki, séta a parton, napozás, koktél a medencénél és snorkellezés a tengerben. Gyönyörű, tiszta és élővilágban gazdag partszakaszunk volt, kellemes hőmérséklettel. 

Az ételek is nagyon finomak voltak. Próbáltunk tengerit, kínait, és helyi ételeket is változatosan. Ami nagyon érdekes volt, hogy a nap meghatározott szakaszaiban a sínai hegyek pontjain elhelyezett hangszórókból elsőre ijesztő hangsúlyú imádságot közvetítettek, amit az első nap végére teljesen “megszoktunk”. Ilyenkor a helyi kertészek, sofőrök, pincérek egy ima erejéig elvonultak, majd folytatták mindennapi tevékenységeiket. Nagyon érdekes volt testközelből megismerni az arab kultúra ezen részét is. 

A resort nagy részében európai vagy orosz turisták nyaraltak, de néhány arab országbeli családdal is találkoztunk. Itt a hölgyek természetesen a kultúrájuk és vallásuk által előírt viseletben jelentek meg, azonban az “egyhangúságot” különleges sminkekkel próbálták feldobni. 

Egyik este egy helyi hastáncos csoport bemutatóját néztük meg, ahol kicsit úgy éreztem magam, mint Carry Bradshaw a Sex es New York 2 részében, amikor az arab nők megcsillantották a nikáb vagy csador alatt lévő designer ruháikat, táskáikat. Az ide érkező közönség leginkább nőkből állt, és azt láttam, hogy mindenki igazi nőnek érezte magát erre az időre, ruháik mögött megcsillantak az ékszerek, a nappalinál is erősebb sminkek és Louis Vuitton táskák. 

Napközben, hasonló sminkek elkészítéséhez vásárolhattunk termékeket a parton, de rengeteg féle ékszert, kiegészítőket, valamint illóolajat, teákat és illatos fűszereket is választhattunk.

Pihenésünk végéhez érkezve teljesen rabul ejtett az arab kultúra.

A hotelt elhagyva a határhoz közelítve ugyancsak az a kopár, rideg környezet fogadott, mint megérkezésünkkor. Továbbra is tevék rohangáltak az úton, valamint fegyveres őrök sétáltak szivarral a kezükben. 

A határon gyorsan átjutva ismét buszra szálltunk és indultunk a reptérre, ahol kicsit szigorúbb ellenőrzés alá vetettek, leginkább a magánéletünkre vonatkozóan kaptunk kérdéseket. Ezt követően egy rövid várakozás után utazásunk végéhez érve indultunk is hazafelé.

Összességében ez nem egy tipikus egyiptomi nyaralás volt tele sivatagi túrával és piramislátogatással, ugyanakkor nagyon izgalmas és érdekes volt megtapasztalni azt a különbséget, ami a két kontinens és ország között szinte kézzel fogható volt. Én szívből ajánlom mindenkinek, aki nemcsak a resortok csillogó világába szeretne belecseppeni, hanem egy rövid időre megtapasztalná az azon túli érdekességeket is.

Remélem sikerült közelebb hoznom nektek ezt a térséget és kedvet kaptatok egy hasonló utazáshoz.

Köszönöm, hogy velem tartottatok!

Tipp: mielőtt erre jártok, mindenképp tájékozódjatok a vízummal kapcsolatos szabályokról és angol nyelvtudásotokat se felejtsétek otthon. Ha pedig a városok között is utazgatnátok, autó bérlése sofőr nélkül nem javallott.